Bejelentkezés

Támogass minket!

Szavazás

Milyen gyakran kerékpározol?
naponta
71%
hétköznapokon
5%
hétvégeken
10%
ritkán
11%
nem kerékpározok
4%
Összes szavazat: 83

Bihar-hg. időjárása

Biharban barangolva

Esemény dátum: 
szo., 2012-01-28

Kishalmágy környéke, a Bihar-hegység déli részén.
2012. január 28-29.

Kirándulás idegen terepen, vagyis Nagy Árpád barátunk újabb meglepetés túrameghívása.

A hétvége megint túrázással telt, hogy is történt ezt, most összefoglalom.
Második alkalommal találkoztunk aradi barátainkkal, akik meghívásának eleget téve, egyesületünk 9 fős különítménye elutazott Halmagel/Kishalmágyra.  Az időjárás előrejelzés komoly telet jósolt, rossz útviszonyokat, hideget és nagy havat, kissé elgondolkoztunk: utazzunk vagy sem.  Reggeli pakolászás, fagyos idő, de annál lelkesebb kis csapatunk bezsúfolódott az autókba, melyekben egy gyufaszálat sem lehetett már betuszkolni, a hótalpaktól. Pirkadatra elértük a hegyeket, Gurahont/Honctőt elhagyva csodálatos napfelkeltében volt részünk, megálltunk egy fotó erejéig, és dokumentáltuk a vörösen izzó lángcsóvát, mely feltört a látóhatárt eltakaró felhők alól. ld. fotók! A megbeszélt helyen Árpád várt bennünket, és elvezetett majdani éjszakai szállásunkra, mely egy hatalmas, rendezvény-szervezésekre alkalmas panzió és étterem volt a kis falu közepén. Nagyon modern és jól felszerelt, kényelmes tiszta helységek és fürdő állt rendelkezésünkre, elfogadható áron. Ezúttal fontos volt számunkra, hogy utazás és túrázás után, a nagy hidegben kényelmesen aludjunk.
A köszöntőt pálinkázás és kávézás követte, majd rövid pakolászás után útnak indultunk, Luncsoara/Hosszúsor nevű falu végére, ahol az autókat biztonságos helyen magunk mögött hagytuk.
Irány a hegy! Árpád alapos ismertetőt adott a helyi lakosság életéről, szokásairól, a különböző klánok által lakott bokortelepüléseken. Miközben az egyik régi klán területén, mondhatjuk úgy is, hogy az udvarukon keresztül haladó ösvényen emelkedtünk a falu fölötti legelőkre. A faluban régen mindenki állattartásból élt, itt csak teheneket, lovat tartanak, nincsenek birkanyájak. Az uránbánya megnyitása fordulópontot jelentett a falu életében, a sok idegen betelepülésével a helyi hét klán, akik a környéken éltek, szétestek. Ahogy haladtunk felfelé a friss hó vastagsága elérte a kényelmetlen szintet, így az egyik forrásnál (itatónál) felcsatoltuk a hótalpakat. Utunk lankás hegyoldalban folytatódott, sajnos megint fakitermelés, erdőrombolás tanúi voltunk. A megszokott tölgyerdők helyett itt vegyes főleg bükk és nyírfaerdőket láttunk, alul pedig kúszóborókák szegélyezték utunkat, néhol (a téli Mezőhavashoz hasonlóan) az aljnövényzetet beborító hóréteg tetején tapostuk az utat. Felértünk egy szép kilátással kecsegtető platóra, és onnan néztük a körülöttünk elterülő havas tájat, csodaszép ragyogó napsütésben, élőkerültek a sí- és napszemüvegek. Gyors csoportkép, némi kalória bevitel után indultunk tovább. Elhaladtunk egy öreg móc kőkereszt mellett, mely túravezetőnk szerint több száz éves lehet.
A nyári lakok, istállók, elkerített legelők, pajták sora mellet elhaladva nézegettük a természet alkotta hó és ”jégszobrokat”. A kerítésekre rakódott hókupacokat, a hósapkás szénaboglyákat. A helyiek pálinkafőzéssel is foglalkoznak, lent a faluban elhaladtunk a patak partjára telepített hagyományos üstös lepárló műintézmény mellett. A gyümölcsfákat  sem kímélte a tél, roskadoztak az ágak a hó alatt.

Utunk során a ligetes erdőkben cinegék daloltak a szép időben, vaddisznó és őzek, mókusok nyomait figyelhettük meg a friss hóban. A helyiek szerint a völgy másik oldalán három medve él, akik széttéptek egy vaddisznót, melynek nyomait  látták! Itt a medve nem álszik téli álmot! Árpád helyenként riasztó lövedékeket durrantott, a biztonság kedvéért!  Lassan haladtunk előre, és néha türelmetlenül kérdeztük, „ott vagyunk már? Néha kikandikált a fenyőerdők közül a Nagy-Bihar csúcsán lévő adótorony, hívogatva bennünket a következő dombtetőig.  A hegyek, melyeken barangoltunk a Gaina-hegyvonulat részei, sok kis apró völggyel szabdalt gerincek, kb. 1000-1200-1300 méter magasságban. A mintegy 1400 m magas Arad-köve csúcshoz közelítettünk, de nem másztuk meg, mert fenyőerdővel fedett,  panoráma nélkül. Inkább Árpi javaslatára tovább haladva egy szép kilátópont felé indultunk. Mielőtt belevágtunk volna az utolsó szakaszba, elértünk egy újabb kitett öreg fákkal tarkított fennsíkra a Rotund-hegy közelében, ahonnét szép kilátás nyílt a Gainára, A túránk csúcs élménye következett! Átvágtuk magunkat egy csodaszép égig érő havas fenyőkkel szegélyezett meredek hegyoldalon, ahol „mini lavinákat” hó-csigákat, fotóztunk, melyek a fenyőágakról a napsütés hatására lecsúszó hó pamacsokból képződött a szemünk láttára, gurult a lejtőn, és megállva rácsodálkoztunk szépségére.

A meredek szakasz után,  egy fenyvesekkel szegélyezett széles tisztás következett, ahol a szűz hóban csak a hótalpak nyomai, és a napfényben óriássá nőtt fenyők árnyéka látszott! Ha lehet ezt még fokozni, akkor elmondanám nektek, kedves olvasók, hogy ilyen közel Pista bácsi még soha nem volt a Nagy-Biharhoz, mint akkor kora délután!  Mikor magunk mögött hagytuk a fenyvest és a tisztást elérkeztünk túránk végcélja felé, egy hatalmas nyeregbe, ahonnét szemkápráztató panoráma tárunk szemünk elé! A Nagy-Bihar olyan közelinek tűnt, hogy a fényképező gépeinkkel kivehető képeket készítettünk az ott a keresztnél álló turistákról! Persze az elengedhetetlen csoportkép, Bihargós-zászlóval. Gyors ebéd és csúcs-csokik, következtek! Az erősödő szélben fázni kezdtünk, és közeledett a naplemente, így visszaindultuk a már járt úton. Bár Árpádban többször felvetődött a kérdés, merre menjünk visszafelé, de nem kockáztattunk járt utat járatlanért!

Edit lába megrándult, némi elsősegély után „lábra kapott”, kissé sántikálva de haladt tovább. A lemenő nap narancsszínre festette a távolabb elterülő érchegység felsejlő vonulatát. Lassan ránk sötétedett, így előkerültek a kis laposüvegek és fejlámpák,a zsákokból, erőt gyűjtve a nap utolsó szakaszára. Meglepetésünkre a reggel érintet tanyán az asszonyok (három generáció) frissen, csak nekünk készített fánkkal vártak bennünket. Mindenki nagy örömére falatoztunk a finom meleg ételből, feledve a megpróbáltatásokat. A falu szélét elérve megcsodáltuk a szép csillagos eget és a növekvő holdat, itt nincs fényszennyeződés! A kocsikat elérve lassan haladtunk a lefagyott utakon szállásunk felé, ahol jó melegben elköltöttük vacsoránkat, majd megnéztük házigazdánk túraképeit, és élmény beszámolóit az eddig megtett extrém túrákról, az általuk épített és fenntartott menedékházakról. A nap végén, éjfél tájban mindenki nyugovóra tért.

Folytatás következik…

 B.G.E.
 

Újságcikk a túráról a Nyugati Jelenben.

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Aktuális túráink

Seprős.JPG
2017, augusztus 26. szombat
Túravezető: Benkő Gabriella E...
Püspök kilátó.jpg
2017, szeptember 9. szombat
Túravezető: Matei Péterné
Nagy Phaeton.jpg
2017, szeptember 16. szombat
Túravezető: Szabó Sándor

Közösségi oldalak

Támogatóink

Tartalommegosztás

Tartalomátvétel