Bejelentkezés

Támogass minket!

Szavazás

Milyen gyakran kerékpározol?
naponta
71%
hétköznapokon
5%
hétvégeken
10%
ritkán
11%
nem kerékpározok
4%
Összes szavazat: 83

Bihar-hg. időjárása

Bihargós nyílt túra Dézna várrom és Menyháza úticéllal

Esemény dátum: 
szo., 2012-04-14

Krókusz túra vagy valami más?

Az idei tavasz megtréfáltra a túravezetőinket! Hogy is gondolhattuk január elején? Áprilisi tavasz helyett tél uralkodik kedvenc túracélpontunk, Biharfüred lankáin. Minden szervezés nehéz, de ez igencsak bonyolultra sikeredett. Mire kitalálták, hova is lehet ilyen körülmények között 60 embert felvinni a hegyre egy kis viráglesre.

A természet az úr ezen a vidéken, aszály után vízözön, napokig tartó esőzés után mégis nekiindultunk . A lelkesedés töretlen volt, sok ifjú és tapasztalt túrázó között akadtak „túra szüzek” is. Gyermekes lelkes családok készültek a nagy napra.

Nem fogadott kegyeibe az ég, már a kora reggeli indulásnál is szakadt az eső. Közeledtünk úti célunk első állomásához a Béli hegység lábánál fekvő egykori Dézna vár romjaihoz. A párás ködös időben nehezen láttuk meg az égre meredő várrom jellegzetes lyukas falait, mely tiszta időben messziről csalogatja a turistákat. A parkolóban nagy volt a nyüzsgés, mozgás, a kicsik már izgultak. Némi tanakodás után (mit is vigyünk, hogy is öltözzünk), nekiindultuk a várhegy oldalában húzódó turistaútnak. A várat a törökök 1618-ban lerombolták, azóta csak az enyészeté.

Aki járt már erre az tudja, van egy kis szint, amit ki kell mászni, elég meredeken kanyarog az út a bakancsok alatt. Az esőzés miatt a nedves avar eléggé csúszott, de a kellemetlen szemerkélő esőben a szép természet virágözönnel kárpótolta a vándort. Láttunk tüdőfüvet, kónya vicsorgót, májvirágot , boglárka féléket, és a csúcshoz közel törpezanót rikított sárga virágaival, de lehetne még sorolni a szebbnél szebb növényeket, igaz krókusz egy sem volt!

A hegy tetejére érve csodáltuk az elénk táruló, az esőzés ellenére is szép panorámát. A várfalak megmaradt romjain fotóztunk, geoládáztunk. Csoportkép, és indultunk tovább, le a buszhoz, a visszaúton találtuk meg a nap egyik fénypontját, a foltos szalamandrát, a gyerekek és nagyok örömére. Megcsodáltuk a nálunk ritka védett állatot, újabb fotók készültek, majd irány Menyháza.

A kanyargó úton elénk tárultak a környék szép vegyes erdőinek virágzó, rügyező fái, kanyargó patakok, tavak. Az óváros után a régi monarchia hangulatát idéző villanegyedbe érve rácsodálkoztunk a felújított szép házakra,  és a nyírott pázsitos park és promenád nyugalmára. A itteni húsvétot ünnepelve a kis fatemplomban mise készülődött. A sétányon végig haladva az erdei pintyek daloltak, és szaladgáltak az úton előttünk. A régi Czárán villát most renoválják, benéztünk, hogy halad a munka. A lakott részeket elhagyva, az erdőben kanyargós sárga kör turistaútra tértünk, és átkeltünk egy keskeny vízfolyáson, és itt újabb szalamandrát találtunk. A meredek emelkedő és a csepergő eső ellenére jól haladtunk, meg-meg állva bevártuk a lemaradókat. A társaság ismerkedésbe kezdett, voltak, akik már korábban is ismerték egymást, de többek most túráztak először. Elhangzott a kérdés egyszer-kétszer „mikor érünk oda”? Második úti célunk a Tarnóczy rét, 798 m magas. Akik már jártak erre, azok tudják, hogy ez a táj más, mint a Bihar, itt más a klíma, kissé mediterrán jellegű vegyes erdőkben haladtunk.  Még mindig látszanak a 2009 októberi vihar nyomai a turista úton. Elhaladva a tisztások mellett medvehagyma „legelő” tárult szemünk elé! Mindenki szereti, kóstolgatja, szedegeti, pihenünk és indulunk tovább. Utunk során elhaladtunk néhány kisebb- nagyobb víznyelő mellett. Az itteni karszt vidékre jellemző kisebb ördögszántás is látható, a legelő tele az itteni vörös termeszhangyák púpjaival. A nedves avar közül kikandikáló szépséges növények ismét elkápráztatták a túrázókat.

Réti kakukktorma, bogláros szellőrózsa, és persze egyik kedvencünk a kakasmandikó. Na és itt megtaláltuk azt, amiről ez a túra szólt volna, az utolsó még nyíló és hervadó krókuszokat. Haladva tovább a kitett legelőkön egyre erősebben esett az eső, lehet, hogy sokan kérdőre vonták elhatározásukat? (Normálisak ezek az emberek áznak-fáznak?) A pásztorok a nyájat legeltették az erdő szélén és a hegyi legelőkön, a kisbárányok sírva szaladtak anyjuk után, nagy volt a bégetés. Rádiós túratársunk hevenyészett antennát eszkábált egy öreg vackorfa tetején, és innen forgalmazott a világ minden tájára Ő ezzel múlatta az időt. Az ifjú gyermek már kifáradva kapaszkodott apjába,” vegyél fel” !

A csapat lassan a rétre érve megéhezett, letáboroztunk az esőben, menedéket nem találván, állva ettük meg az ebédünket egy nagy öreg „bikkmakk fa” alatt és  persze, Anita „csúcscsokiját”. Körbe sétáltunk a víznyelőkkel tarkított simára legeltetett réten, és a mészégető boksák mellet elhaladva, rátértünk a kék sáv turista ösvényre, és ezen haladva indultunk vissza. Újabb és újabb medvehagyma „legelők” mellett elhaladva eljutottunk az igen veszélyes zsombolyhoz, mely egy aknaszerű bemélyedés az út mellett. Lassan ereszkedtünk a hegyoldalban, a nap is kisütött és emelte a csapat töretlen jókedvét. A kis fatemplom előtti sétányra érve bevártuk a csapat lemaradozó tagjait. Elhatároztuk, hogy akiben van még erő és energia, azok felmennek megnézni a márványbányát, melyben a kitermelés már megszűnt, de a hegyoldal monumentális fala még megcsodálható.

Irány tehát a márványbánya. 2 km szép kis séta a márványdarabokkal felszórt erdei úton. Szemünk elé tárult az óriás márvány hegyoldal, az esőtől megmosott nagy márványtömbök, a fekete és fentebb a vörös márványfal. Kigyönyörködtük magunkat és mindenki lelkes kapirgálásba, kődarabok gyűjtögetésébe kezdett. Csoportkép furcsa pózban, és irány a lejtő, vissza a buszhoz, ahol a többiek türelmetlenül várnak bennünket. A virágok itt is megörvendeztettek minket, mocsári gólyahír csoportosult a patakparton vörös acsalapu és tavaszi lednek, ebnyelvűfű, árvacsalán és óriás csigák minden felé.

A városból kifelé haladva utunk a régi Wenckheim grófok kicsiny katolikus kápolnája mellett ment el, és felnéztünk az iskola mögötti dombon elterülő temetőre, ahol Czárán Gyula fekete márvány síremléke található.

Ha azt gondolnátok, hogy ez elég volt mára, tévedtek! Utunk a Fehér-Körös völgyében kanyarogva Borosjenő mellett haladt, és betérve ebbe az egykoron szép kis városba, megálltunk egy utolsó pillanatra. Bebocsátást nyertünk az itteni elhanyagolt, lepusztult, mégis látványos,  négyszögletes téglavárába. A kalauzunk elmondása szerint, hamarosan kezdetét veszi a hat évig tartó restaurálás és felújítás, megnézzük egyszer jártunkban az eredményét!

Sietősen haladtunk a határ felé, töretlen jó hangulatban mindenki az átélt élmények hatása alatt beszélgetett. Szép kellemes túra volt, az időjárás sem vette kedvünket, reméljük máskor is jöttök velünk Bihargós túrára!

 B.G.E.

Képek a túráról

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktuális túráink

vitorlázó
2017, július 2. vasárnap
Túravezető: Magyar Róbert
Kapacina2
2017, július 6. csütörtök - 2017, július 9. vasárnap
Túravezető: Novák Zsolt
2017_Elveszett világ
2017, július 8. szombat
Túravezető: Fodor József

Közösségi oldalak

Támogatóink

Tartalommegosztás

Tartalomátvétel