Bejelentkezés

Támogass minket!

Szavazás

Milyen gyakran kerékpározol?
naponta
71%
hétköznapokon
5%
hétvégeken
10%
ritkán
11%
nem kerékpározok
4%
Összes szavazat: 83

Bihar-hg. időjárása

Kerékpártúra Ágyára

Esemény dátum: 
vas., 2012-06-03

Békéscsaba-Gyula - Kisjenő – Ágya

Bebarangoltuk szinte az egész Bihart, távoli erdélyi tájakat, sokat átutazva a környező falvakon, városokon. Furcsa, de igaz, hogy ritkán vagy inkább soha nem figyeltünk fel vagy álltunk meg egy-egy érdekességet megnézni menet közben, mert mindig sürget az idő bennünket. A határ menti gyalogos, vagy kerékpáros, vízi túrázásnak pár éve van csak hagyománya térségünkben. Tavaly már tavaszi évadnyitó kerékpár túrát tettünk Nagyszalontán, megnézve a szépülő kisváros szinte minden érdekességét. Az idei túraterveink között szerepelt egy kis felfedező túra Ágyára (Adea). A zömmel magyarok lakta kis falu a határtól nem messze 39 km-re terül el a Tőz (Teuz) nevű patak mellett.

Vasárnap reggel, kis hat fős csapatunk kerékpárra pattant és elindultuk úti célunk felé. Az időjárás reggel elég zordan indult, lógott az eső lába, de a szemből fújó széllel megküzdve gyér forgalom mellett jól haladtunk. A szikes puszta mellett elhaladva pásztorok legeltették a birkanyájakat, és a tehéncsoda is legelészett már a harmatos fűben, a mocsaras árkokban szürkegémek, gólyák falatoztak. A gátoldalak telis-tele vadvirágokkal: Ligeti zsálya, szarkaláb, fehér mécsvirág, az árkokban virágzó káka bontotta szirmait, sorolhatnám a növényeket, de a látvány magáért beszélt. Az új takarmánykeverő, tejüzem, feldolgozó üzemek a jó minőségű aszfaltút mentén, fejlődés ebben az elmaradott régióban. Rendezett képet mutatott a táj az út elején: Gyulavarsánd, Nagypél (Pilu). Egy kis pihenőt tartottunk, a Fehér-Körös egyik csatornáján átívelő gyaloghídnál, fotóztuk a tavi békákat, a mocsári nőszirmot és molyűző ökörfarkkórót. Hallgattuk az elvadult nádas és sás telepek között éneklő nádirigókat. Távolban gémeskutak kávája magasodott a tisztuló időben. Sok szép ragadozómadár kereste a reggeli betevő falatkáját: vörös vércse, (a közeli fehérnyáron rakott vagy foglalt fészket) szitáló egerészölyv, dolmányos varjak, keringtek zsákmányra várva, és azok az utálatos szarkák mindenhol.

Székudvar (Socodor) következett. Hogy miért, nem tudjuk, de a falu temetőjén átmegy a vasúti sin, kettévágva a temetőt. Megnéztük ezt a szokatlan „építkezést”. Nem sikerült kiderítenünk, hogy a temető volt előbb vagy a sínpárt temették körbe, de inkább az előbbi. A történelemben 1214-ben említett település igen fejlett malomiparral, vásározási joggal rendelkezett. Mára csak a lepusztult gabonatároló és leöregedett gazdasági épületek, a falu központjában álló templomok árulkodnak az egykori gazdagságról. Ma sok a betelepült a magyar szó ritkán hangzik már el, a temetőben is gyérülnek a magyar feliratú sírok. A vonat éppen akkor nem járt, de hazafelé láttuk a gyalogos tempóban közlekedő vicinálist.
Lanyhuló szélben kerekeztünk tovább Kisjenő (Chișineu-Criș) felé, távolban a sporthorgászok helyi paradicsoma, halastavak mellett a feltöltö csatorna hídján haladtunk át. A városba érve a csapat pihenőt tartott a helyi új benzinkútnál, magunkhoz vettünk némi ennivalót, erőt gyűjtve a kb 8 km-es hátralévő úthoz. A városon áthaladva örömmel láttuk, hogy kerékpárutak vezetnek ki a város minden irányában, építik az utakat, korszerűsítik a járdákat, parkosítanak. Nagy fejlődés tapasztalható az elmúlt évekhez képest.
A Nagyváradra vezető út mentén bicikliztünk tovább. Irány Ágya! Az először 1177-ben említett kis falu szinte észrevétlenül terül el a kanyargó kis patak partján. Egykoron erdőgazdálkodás, faipar működött a településen. Mára mindenki eljár dolgozni a környező települések nagyvállalataihoz, pásztorok őrzik csak a nyájat és a gulyát. Utunk a falu határában a helységnév jelző táblánál megszakadt egy kis időre, kerékpárjainkkal lezárva az utat fotózkodtunk. A tábla annyira elkopott, hogy a lényeg nem is látszik rajta! A református templom kertjében, mely az 1700 években épült a régi düledező fatemplom helyén, az emlékoszlop mellett letáboroztunk. Megvártuk, míg a vasárnapi mise véget ér, majd a presbiterek és a lelkész társaságában bementünk a templomba, és megcsodáltuk a maga egyszerűségében is szép faragott karzatot, padokat, és hímzett terítővel takart oltárt és szószéket. A lelkész részletesen beszélt nekünk az itteni életről, a mostani viszonyokról, sajnos a gazdasági helyzet is szóba került. A kis falu lakossága is hígul a betelepített román lakossággal, új ortodox fatemplom is épült mostanság. Csodáltuk, a hívő emberek lelkesedését, a vallás összetartó erejét, a mai modern világban sem veszítették el hitüket. Rövid búcsúzkodás után indultunk másik uticélunk, a kálvária és kápolna irányába. De hamar felvilágosítottak bennünket a helyi lakosok, hogy a falu határában a patakon átívelő régi fahidat részben lebontották, falopás miatt. A híd hiányában a patak gátján folytattuk utunkat a következő település hídja felé, hogy megközelíthessük végre végső uticélunkat az emlékkápolnát. Az erdőben, egy nyiladékban halad az út a kálvária kápolnához, a 13 stáció mellett, haladunk vadvirágos fűben.

József főherceg fia, László szerencsétlen vadászbalesetet szenvedett itt, combon lőtte magát, sok vért veszített és a higiéniai viszonyok miatt a kórházi műtét előtt vérmérgezést kapott, sajnos hiába műtötték meg, belehalt. A szülők a tragédia miatt, és hogy megőrizzék emlékét, kálváriát építtettek a baleset helyszínén. A helyi lakosok évente 2-3 alkalommal elzarándokolnak ide, és miséznek a kápolnában. A tornyában égy kis harang lakik. A korabeli újságok részletesen cikkeztek a baleset körülményeiről, a temetésről.
A fáradt vándorok a kápolna kertjében, megviselt állapotában is helyet adó pihenőnél megebédeltek a madárdalos, a hűs árnyékban.
A kis erdőben barangolva gombákat kerestünk, és találtunk is párat, galambgombát, piruló őzlábat, tinóru féléket. Az erdő széle tele volt szegfűvel, és margitvirágokkal, boglárkákkal.
Lassan pakolászva útnak indultunk hazafelé. Nagyszintye (Sintea Mare) falut érintve, Kisjenő irányában kanyarodtunk a főútra, és növekvő forgalomban kerekeztünk tovább.
Nagy volt a szembeszél, és a nap is kisütött rendesen, szenvedtünk egy kicsit, és arra gondoltunk, hogy Gyulán vár a megérdemelt fagylalt a cukrászdában. A visszaút, a nagy kamionforgalomtól eltekintve rendben ment, míg Sanyi defektet nem kapott. Egy kis szerelés és folytattuk utunkat. Jól elfáradtunk, de remekül éreztünk magunkat, vidáman adomázva fagylaltoztunk a teraszon, majd a csabai túratársak nekiláttak az utolsó 15 km-es távnak. A túra remekül sikerült mindent láttunk, amit elterveztünk.

MEGTETT TÁV: 125 km, időtartam: reggel 7-este 7-ig
Résztvevők: Magyar Róbert, Bakó Csilla, Fodor Józsefné Anita, Varga Sándor József, Hürkecz István , Benkő Gabriella Emese.

Képek a túráról

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktuális túráink

vitorlázó
2017, július 2. vasárnap
Túravezető: Magyar Róbert
Kapacina2
2017, július 6. csütörtök - 2017, július 9. vasárnap
Túravezető: Novák Zsolt
2017_Elveszett világ
2017, július 8. szombat
Túravezető: Fodor József

Közösségi oldalak

Támogatóink

Tartalommegosztás

Tartalomátvétel