Bejelentkezés

Támogass minket!

Szavazás

Milyen gyakran kerékpározol?
naponta
71%
hétköznapokon
5%
hétvégeken
10%
ritkán
11%
nem kerékpározok
4%
Összes szavazat: 83

Bihar-hg. időjárása

A „túra két napig tart” avagy túlélő túra a Radnai havasokban

Esemény dátum: 
csü., 2012-06-14

Keleti Kárpátok - Radnai havasok

2012.06.14-15

2012. június 14-én kora reggel 13 fős csapatunk izgatottan készülődött a régóta várt túrára, ami a Nagy-Pietrosz (Köves havas) meghódítása volt. Hajnali 4-kor Pista Bá’ a gerinctúrázó csapatot még Radnai hágóba felvitte a kisbusszal, és miután visszaérkezett útnak indultunk. Borsafüredi Medve panzióban lévő szállásunk és a túra kiindulópontja Borsa kb. 10km-re volt, ahová mi is autókkal jutottunk el. A Borsai kórház melletti parkolóban felszerelkeztünk, és 7 óra után a kék jelzést követve útnak indultunk Utunk eleinte a település házai között vezetett, aminek monotonitását feledtette néhány igén szép lakóház, amely még ma is őrzi a hagyományos építészeti elemeket (Máramaros vidékére jellemző a falak fával vannak burkolva, zsindelyes tetők) A patak mellett egy „mosógépet” is megcsodálhattunk, ami állt egy fadézsából amibe patak vizét csövön át vezették, és a dézsában kialakult áramlás igen gyorsan forgatta a vízben lévő ruhát.

Az erdészeti út szépen kanyargott egyre feljebb, és lassan a fenyveseket felváltották a törpefenyők, megjelentek a boróka bokrok, az áfonya és az első rhododendronok üde rózsaszín virágai. Előttünk kissé felhőbe burkolózva már kezdett kibontakozni a még helyenként hófoltokkal tarkított hegyoldal. Lenyűgöző látványt nyújtott már ekkor is, pedig még csak ezután kezdtük elérni azt a hatalmas katlant, ami a Mosolygó tavat körbeöleli. Mindenki lelkesen fotózott, hisz akadt téma bőségesen. Az üdezöld törpefenyők, és az alpesi virágok szőnyegként borították be hegyoldalt: a rhododendronok élénk rózsaszíne, pompás tárnics lila harangvirága, kárpáti harangrojt bókoló halványlila rojtjai, hófehér havasi kökörcsin, sárga kankalinok, míg a csörgedező patakok partján mocsári gólyahír virított. Sajnos a derűs időnek úgy tűnt búcsút inthetünk, egyre sűrűbb felhők kezdtek leereszkedni, és mire elértük a Mosolygó tavat, a  sejtelmes köd körbeölelte a tavat. Itt a csapat elfogyasztotta ebédjét, hiszen szükség is volt a kalóriapótlásra mivel még kb. 600m szint megmászása volt előttünk. Miután erőt gyűjtöttünk nekivágtunk a túra legszebb, és egyben leglátványosabb szakaszának a csúcsra vezető szerpentinező út végigjárásának. Folyamatosan visszatekintettünk az alattunk elterülő látványra, az egyre kisebbé váló tó mögötte a zöld fenyők között megbújó a Meteo állomás piros házteteje teteje, és azon túl már csak rojtos felhők zárták a képet.  A köröttünk lévő lejtőkön a még el nem olvadt hófoltok, és a már szirmot bontott rhododendronok, havasi kökörcsinek színkavalkádja, és szürke kőfolyamok váltogatták egymást. Lassan elértük a gerincet, ahonnan már nagyon közel volt a cél, de addigra a csúcsot is teljesen körbezárták a felhők. Néhány percig tartó jégeső fogadta a csúcsra érkező csapatot, de mire az esőkabátok előkerültek véget is ért. Sajnos a kilátásban nem volt részünk, hiába időztünk nem csak akart kitisztulni. Pihenés, csúcs-csokik elfogyasztása, amatőr- rádiós kapcsolat létesítése, geoláda keresés, csúcsfotó készítést követően, a túra folytatásaként a csapat egyöntetűen a Bukuly-tavak felé leereszkedést választotta, az ugyanazon úton való visszatéréssel szemben.

Rövidesen elértük a gerincnek azt a részét ahonnan letekintve már elénk tárult a három egymás alatt elhelyezkedő tó kékes víztükre. A tavakhoz vezető ösvényt is virágszőnyeg szegélyezte, folyton egy-egy fotó erejéig megállásra ösztönözve a társaságot. A völgy egyre inkább kitárult és hamarosan megérkeztünk a felső tóhoz, melyet még hó szegélyezett. A tavak összeköttetésben állnak egymással, alsó felén patakként távozik a következő tóba, kisebb vízesést alkotva érkezik a víz.

A völgy oldalából is mindenfelől érkeznek patakok, melyek egyesülve egyre nagyobb vízhozammal folytatták útjukat a völgyfő felé. A harmadik tavat elhagyva némi bizonytalanság következett, hiszen egy nagyobb vízesés mellett haladtunk el, és ezután az eddig követhető ösvénynek nyoma veszett. A térkép igaz mutatott utat, amit próbáltuk megkeresni, de nem létezett. Körbetekintve a gerincről több vízesést is láttunk. Lenyűgöző látványt nyújtott a természet vad erejének megnyilvánulása, látni ahogy a tomboló víz utat tör magának a sziklákon, és mélybe zuhanva erejét vesztve már békésebben, csobogó patakká szélesedve folytatja útját.

A rendkívül csapadékos időjárásnak köszönhetően a megáradt patakok között gázolva, megérzéseinkre hagyatkozva, és a terepen való biztonságos haladásra ügyelve próbáltuk a patak folyását követve leereszkedni a völgyben. Sokszor elegendő volt kőröl-kőre lépni az átkeléshez, néha mi magunk építettünk átkelést segítő lépésköveket. Rövidesen a hegyoldalban felfedeztünk egy működő esztenát, ahol a pásztorok éppen a nyájat terelték az esti fejéshez a kutyák élénk csaholása közepette. Mindannyian egyetértettünk abban, a pásztorok valószínű ismerik a faluba levezető utat, hiszen a sajtot amit készítenek, le kell juttatni valahogy. Hangos kiabálással próbáltuk jelezni a pásztoroknak közeledésünket, mivel a pásztorkutyák részéről nem számíthattunk barátságos fogadtatásra. A kutyákat visszaparancsolták, és így közelebb juthattunk a remélt segítőinkhez, akik néhány instrukciót adtak, miszerint itt a hegyoldalon le, át a patakon és a túloldalon visz az út. Ennek megfelelően hegyről le, patakon át, de a patakon sem átugorni, sem köveken átlépdelni nem tudtunk, a belehordott köveket a víz vitte tovább. Nem volt mit tenni bakancs le, és átgázolni a jéghideg igencsak sebes sodrású vízben a túlsó partra ahol a frissítő lábfürdőt követően újra kezdődött merre is vezet az ösvény… Néhányan szétszóródva próbáltunk valami járható utat találni, de egyre kevesebb reményünk volt. Az idő is rendesen eljárt, lassan kezdett alkonyodni, és ha az erdészeti útig nem jutunk le sötétedés előtt esélyünk sincs az erdőben tájékozódni. Döntenünk kellett, és a jelenlegi helyzetből a legjobbat kihozni. Útközben láttunk egy elhagyatott esztenát, ami menedéknek kiváló lehet, igaz nem éppen komfortos de a szabad ég alatt éjszakázás helyett többet nyújt. Rövid tanakodás a csapat eldöntette az éjszakát a „Hotel Sztinaban” tölti. Elindultunk az eltervezett menedékünk felé, amikor hirtelen kitört egy heves zápor, úgy hogy mire odaértünk a házhoz, szinte bőrig áztunk. Meglepetésünkre a ház mégsem volt olyan lakatlan, a pásztor az eresz alá húzódva várta, hogy az eső elcsendesüljön, a bárányok már a karámban voltak. Köszöntöttük és megkérdeztük, hogy megengedi e hogy a házba töltsük az éjszakát. Szerencsére az ellen nem volt kifogása, sőt tüzet is gyújthatunk, ha tudunk… Mi mosolyogva megköszöntük, és be is költöztünk azon nyomban. Rönkház volt, csak a szigetelés maradt el, mivel minimum 2 ujjnyi rés volt a falon, a tetőn levő zsindely telis teli lyukakkal, az eső szinte zavartalanul esett be, az ablakokról hiányzott a fólia és a szél zavartalanul átjárta a helyiséget. Ázott verebekként álldogáltunk a házban, fejünk felett szitált az eső, és azon törtük a fejünket hogyan tudnánk tüzet gyújtani. A legfontosabb hogy meleget teremtsünk, mivel a vizes ruhák lassan elkezdték lehűteni testünket, és a lélekmelegítő itókákat is be kell osztani, hogy hajnalig kitartson. Körülnéztünk és az „előszobában” kezdtünk kialakítani egy kis tűzrakó helyet, mivel itt nem volt olyan nagy a huzat, mint a belső „hálóteremben” ahol az ablakokon zavartalanul süvített be a szél. Tüzelőnk nem volt, csupán néhány nedves rönköt találtunk a házban. Sikerült néhány vékonyabb fadarabot a papír és tűzcsiholó eszközünk (jól vizsgázott, első alkalommal használtuk) segítségével meggyújtani. Az utánpótlás azonban komoly kihívást jelentett, de Petike rendkívüli találékonyságának köszönhetően, a házban fellelhető könnyen eltávolítható polcok felaprítása  révén (kőbalta segítségével) ezt is megoldottuk. Szerencsére az eső rövidesen elállt, azonban a hőmérséklet drasztikusan csökkent, amit tetézett az erőteljes szél, ami időnként átsüvített a ház falain is. Egész éjjel szorgalmasan tápláltuk a tüzet, szárítgattuk magunkat, ruhadarabjainkat, és beszélgetéssel átvirrasztottuk az éjszakát. Számításaink szerint fél négy után már eléggé világos lesz ahhoz, hogy útra kelljünk. Elérkezett az indulás, a tüzet gondosan eloltottuk, és a patak irányában elindultunk lefelé és csodák-csodája egy halványan kitaposott ösvény bontakozott ki. Nagy örömmel indultunk az erdőben kanyargó keskeny kis meredek úton lefelé. Csodálatos a hajnali párás erdő, szépen követhető út, igaz sok helyen kisebb patakok keresztezték az utat, de ez nem jelentett akadályt. Örültünk hogy sikerült rátalálni a ösvényre , amit valószínű lóháton járnak, mivel több helyen is lovak patáinak nyomát lehetett felfedezni. Petike és Pista bá’ előresiettek, hogy elénk jöhessenek az autókkal, hogy utolsó kilométereket ne kelljen megtenni mindenkinek. Túl optimisták voltunk, mivel az ösvény egy idő után hol a patak egyik, hol pedig a másik oldalán vezetett. Folyamatosan át kellett kelni a túlsó partra, ami nem mindig volt egyszerű, átlépni a köveken nem lehetett, hanem rönkök voltak keresztbe fektetve, és azon egyensúlyozva kellett átérni a túloldalra. A nedves rönkökön óvatosan kellett lépegetni mivel egy megcsúszás veszélyes lett volna a jéghideg fürdő mellett a sziklák is sérülést okozhatnak. A sorozatos átkelések igencsak lelassították a már eléggé elcsigázott csapatunk haladását, de nem adtuk fel az utolsó akadályt is leküzdve már vidáman lépkedtünk a falu felé.

Hamarosan elértük az első kisboltot is ahol némi frissítő italt vásároltunk, és már arról beszélgettünk milyen jól fog esni az előző este elmaradt vacsoránk a finom csorbaleves, a rántott hús és utána jöhet az alvás. Egy kicsit még pihentünk az árnyas fák alatt, amíg megérkeztek az autók, amikkel visszatértünk szálláshelyünkre. Anetta szállásadónk örömmel üdvözölte csapatunkat, és már tálalta is az ebédet hisz a kicsit hosszúra sikeredett túránk helyi idő szerint majdnem másnap délig tartott.

 

Résztvevők:

Bálint Péter
Bálintné Kati
Dávidné Carutasu Gabriella
Fodor József
Fodorné Anita
Hürkecz István
Kissné Julika
Novák Tamás
Novákné Piroska
Steigerwald Anna
Bakó Csilla
Szabó Ferenc
Szabóné Eszter

Útvonal: Borsa – Iezer (Mosolygó) tó- Nagy Pietrosz- Bukuly tavak – Bukuly patak völgye –Repede patak völgye- Borsa

A túra során 27,5 km tettünk meg és 1980 m volt a szintemelkedés.
A túra 06.14. 7:00-kor kezdődött és  06-15-én 11 órakor ért véget.

A vadregényes túra képei
 

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Aktuális túráink

296.JPG
2017, október 28. szombat
Túravezető: Pap Attila
Mátyás-hegyi-barlang
2017, november 17. péntek - 2017, november 19. vasárnap
Túravezető: Magyar Róbert
Gyorok.JPG
2017, december 2. szombat
Túravezető: Varga Sándor

Közösségi oldalak

Támogatóink

Tartalommegosztás

Tartalomátvétel