Bejelentkezés

Támogass minket!

Szavazás

Milyen gyakran kerékpározol?
naponta
71%
hétköznapokon
5%
hétvégeken
10%
ritkán
11%
nem kerékpározok
4%
Összes szavazat: 83

Bihar-hg. időjárása

"Szeretünk" menni a hóban, avagy március 15-e a Biharban

Esemény dátum: 
pén., 2013-03-15

Most is mint minden március 15-én az utóbbi években, idén is elhatároztuk, hogy újra "megmásszuk" a Nagy-Bihart! Sok év tapasztalata, hogy a tél zord hidege még nem engedi el a kedvenc hegyünket. Így volt ez a hosszú hétvégén is. Sokan gondolták az időjárás nem alkalmas túrázásra. Reggeli ónos eső, majd havazás, és erősödő szélben csak a legelszántabbak indultak útnak. Mintegy harmincan az Aranyos völgyében a sípálya alatt gyülekeztünk. A hangulat remek, de az arcokon azért látszott egy kis aggodalom. Már ott indulás előtt elhatároztuk, hogy nem is akarunk a "csúcsra jutni" , csak egy kicsit próbálkozunk a Visszhangos-kőig elgyalogolni. A csapat útnak indult. A hegyimentők észlelvén a piros jelzésen induló csoportot, (ami ilyen időben nem megszokott) utánunk eredtek és felhívták a figyelmünket, ne menjünk a gerincre a viharos szél miatt. A csapat "zergéi" már az erdőhatár fölötti első csúcson voltak, ahol bevárták a lemaradókat, készült a csoportkép, és visszatérés az autókhoz. A  kisebbik alakulat a sípálya felvonója alatt küzdötte le magát , kisebb-nagyobb sikerrel. A nyakig érő hóban volt ahol derékig süppedtünk a hóban és négykézláb másztunk. Jól szórakoztunk. A hóvihar nem kímélt bennünket a nyílt terepen. A hegyimentők állomáshelyén szeretettel és meleg teával fogadtak bennünket és jól elbeszélgettünk fontos munkájukról. Megnyugtató érzés, hogy ilyen jól felkészült, gyors, fiatal szakértők állnak készenlétben , hogy a bajbajutott túrázók, síelők és extrém sportolók segítségére siessenek, ha baj van. Előrelátó figyelmeztetésüket pedig érdemes komolyan venni.
 A túra első szakasza, után elindultunk, ki-ki a saját programja szerint, más közeli látnivalókhoz, mi pedig szálláshelyünk irányába.
A hetekkel ezelőtti szállás foglaláskor még nem havas útviszonyokra készültünk, és ezért választottuk a Scarisoara panziót, melyet már új aszfaltúton lehet megközelíteni. Most nem volt könnyű mégsem a zordra fordult időjárás és a nagy hó miatt, előkerültek a szerpentinen a hóláncok is. Vendéglátónk nem hitt a szemének, mikor meglátta, mégis is itt vagyunk! Elfoglaltuk szobáinkat, nem volt nagy meleg, és a fürdővíz is csak langyos volt, de hozzászoktunk már a hasonló körülményekhez. Az esti  meleg csorba leves kárpótolt bennünket az elszenvedett fagyoskodásért.
Előkerült a csomagtartóból a traktor gumibelső és a pumpa, irány a domboldal, csúszkálás, visongás, hóban  hempergés, nagyon élvezték a gyerekek, felnőttek egyaránt. A társaság többi tagja pingpongozott, borozott, sztorizgatott a nagy társalgóban, majd lassan mindenki elvonult pihenni.Éjszakára a felhők is elvonultak, feljött az újhold, ragyogott a göncölszekér a téli égbolton, reményt adva a másnapi szép időjáráshoz. El is határoztuk, hogy terveinkkel ellentétben inkább a fennsíkon túrázunk kicsit, mint a komor völgyben.
Reggelizés, kávézás, pakolászás után ha már itt voltunk a hegyen, elindultunk megnézni, a Scarisoarai jégbarlangot. Láttuk már nyáron , ősszel, de télen is csodálatos lemászni a lépcsőkön. A jég-alakzatok a hótól, víztől kissé meghízva fogadtak bennünket. Végigsétáltunk a barlangon, visszamászva felnéztünk, a kék ég és a fagyos fenyves látványa kápráztatta el érdeklődő tekintetünket. A környéken tett kis séta során láthattuk, hogy télen is van normál élet: az asszonyok kézzel mosták az ágyneműt és a fagyos szélben szárították a tiszta ruhákat. Előkerültek a kisebb -nagyobb szánok, lovas fogatok. A fakitermelés és a fűrészáru gyártása mindennapos tevékenység errefelé, mégis nekünk érdekes volt, ahogy a helybéliek a fenyődeszkákat rakosgatták gúlákba. A szánozást mindannyian szerettük volna kipróbálni, majd talán jövőre. Learaszoltunk a szerpentinen, miközben rácsodálkoztunk a kitáruló szépséges panorámára, látszott az egész Bihar-gerinc a toronnyal. Indultunk következő úti célunk a Rozsda-szakadék felé. Útközben  sokan síeltek a pályákon, pezsgett az élet. A parkolóban magyar családdal találkoztunk, segítettek megoldani nagy terepjárójukkal parkolási nehézségeinket. Köszönet érte.
A hegynek nekiindulva csodálkozva láttuk, hogy egy nagy csoport (alul-öltözött) fiatal jön le velünk szemben , a szakadék irányából, az út kitaposva várt ránk. A meredek kaptatón néha csúszkálva, segítettük fel egymást a tisztásig, ahol várt ránk, mint szinte mindig, a csodálatos panoráma, az egész Nagy-havasi gerinc jól kivehetően tárult elénk. A szakadék, most nem vörösen, inkább hamvasan, havasan tárulkozott ki előttünk. Az emblematikus fenyőtuskót már csak a szentlélek tartja fenn, elhalt gyökereivel utolsó centik tartják még a szakadék szélén. Ha lezuhan , milyen lesz a táj nélküle. Már megszoktuk!
A Visszhangos-kő a sípályákkal is szépen látszott fentről. A fenyves még fagyosan állt a szikrázó napsütésben. A szokásos csoportkép, és indulás lefelé, csúszkálva az erdőben. A  patakmederben furcsa fagyos jeges formákat alkotva zúgott le a friss víz.

Utolsó úti célunk felé autózva lekanyarogtunk a hágón, rácsodálkozva a hegyoldalon virító kankalinokra, dacolva a havazással sárgállanak mindenfelé. Éled a természet, hiába fenyegetően borult újra az ég alja, hófelhők gyülekeztek és borították ködbe az iménti szépséges panorámát.

A kalugyeri dagadóforrást ritkán lehet látni ekkora vízhozammal, szerencsénk volt, éppen naplemente előtt eljutottunk ide is. A vízszint gyorsan emelkedik- süllyed, hét percenként elárasztva a medencéket, friss karsztvízzel. Csodatévő erejét mindannyian ismerve, ki is használtuk a lehetőséget, ittuk, kenegettük. A szűk, meredek völgyben már virult a tüdőfű, arany veselke, odvas keltike, kankalin, bújik a piros csészegomba.
A régi kis fatemplommal szemben a szokásos egyentípusú új ortodox templom falai magasodnak. Ide is ilyet építenek. De most még a mogorva szerzetesek is kedvesek voltak. Az egyik pópa beinvitált a beázott öreg templom mellett felállított ideiglenes templomba, és végigmutogatta a csodálatos gyógyulások emlékére kapott kegytárgyakat. Büszkén mutatta az ortodox szentek maradványaiból álló ereklyegyűjteményüket, köztük a jeruzsálemi Aprószentek maradványainak tudott csontocskákat. 
Lassan, de biztosan véget ért kétnapos természetjárásunk. Beesteledett mire, mindenki haza ért. Jövőre veletek ugyan itt (ugyan ezt?)

B.G.E.

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Aktuális túráink

Seprős.JPG
2017, augusztus 26. szombat
Túravezető: Benkő Gabriella E...
Püspök kilátó.jpg
2017, szeptember 9. szombat
Túravezető: Matei Péterné
Nagy Phaeton.jpg
2017, szeptember 16. szombat
Túravezető: Szabó Sándor

Közösségi oldalak

Támogatóink

Tartalommegosztás

Tartalomátvétel